Könyvelőiroda és Partnerei Közösségi oldal

Mai szokásos blogfutkározásaim során érdekes írásba botlottam El-Lobo, a farkas blogjában, „Páva beiktatásához Pécsre hozzák a koronát” címmel.

Pécsett, május 10-én, dr. Páva Zsolt a FIDESZ-KDNP színeiben 2/3 – 1/3 arányban nyerte a polgármester-választást dr. Szili Katalin MSZP-s jelölttel szemben.

Jeles bloggertársam írásaiban többször kitért a jelöltek politikai kampányának rövid – marketing-szemléletű – elemzésére, majd eme legutóbbi írásában a nyertes kampányzáró rendezvényét veszi groteszk górcső alá.

Tudjuk a médiákból, hogy a zárókampány részeként dr. Páva Zsolt barátai, köztük Demjén Rózsi, nagy koncertet ajándékoz Pécsnek a „győzelem napja” alkalmából.

El-Lobo írásában – többek között -  megemlíti Rózsi teljesen emberi arcát, nevezetesen azt, hogy legutóbbi találkozásuk egy fogorvosi rendelőben történt, ahol pártszimpátiájuktól függetlenül, teljesen egyenrangúként és egyformán be voltak rosálva. Majd az írás többi részében, elkanyarodva kissé a halandó embertől, egy groteszk Fidesz-víziót vázol fel, mely szerint a csindaratta részeként, talán a Szent Korona is Pécsre kellene, hogy érkezzen – persze, amúgy magyarosan, amolyan szarkasztikus humor köntösébe tekerve.

A fogorvostól én is bődületesen félek, legalább úgy, mint a politikai köpönyegforgatóktól.

Azt hiszem, éppen tegnap olvastam az egyik pécsi online oldalon egy cikket, hogy miként készülődik a vesztes oldalról a győztes oldal felé áthussanni néhány fickó:

Mindig a győztes mellett álltunk,
És vérünket adtuk a hatalomért.
Mindig egy nagylelkű főnökre vágytunk,
Ki hálás lesz majd a győzelemért.

Nincs nekem bajom a demokráciával, leszámítva azt, hogy érdekes módon a demokratikus jogokért kűzdenek, de a demokratikus kötelezettségekért nem annyira tülekednek – sem a politikusaink, sem az állampolgárok.

Ilyen értelemben csatlakozom El-Lobohoz, igenis legyen demokratikus királyság Pécsett (és Magyarországon is)!

Tőlem bármilyen színű, rendű-rangú, de keménytökű polgármester legyen a város első embere, aki igazán városunk polgárainak érdekét tartja szem előtt. Aki kordában tartja a főurak csaholó hadát, aki alájuk vág, hogy szikrázzon a szemük, ha a köz javát lopkovicsolják.

De legyen olyan hatalma és tekintélye is, hogy hajnalban, a vár fokán felpofozhassa a népet is, ha a pécsi utcákon szemetelnek, rongálják a köz vagyonát, ha jogosulatlanul segélyért hőbörög, ha kéregetéssel molesztálja a polgártársakat, ha BMW-típusú hintajával rokkant-parkolóhelyen ácsingózik.

A nép képviseletéhez és regulázásához hatalom kell, erős kéz, bölcsesség, egészséges igazságosság. Tehát, legyen Pécsett demokratikus királyság. És, ha ehezz a korona is hozzátartozik? Tartozzon! Ha az (is) kell hozzá, hogy mindenki megértse, akkor legyen!

Mátyás királyunkat „igazságos” néven is ismeri történelmünk.

Mátyás király parancsoló egyénisége nem tűrt ellentmondást. Haragos dühkitörései félelmet ébresztettek. De tudott megnyerő, nyájas is lenni. Állítólag könnyen megértette magát a közemberekkel.

Nézzük csak intézkedéseit (idézet a Wikipédiából):

• Bevezette a háztartásonként szedett királyi kincstár adóját (azaz a füstadót – tributum fisci regalis), ami a kamara haszna elnevezésűt váltotta fel (azaz a portális- vagy kapuadót – lucrum camerae). A változás jelentős jövedelememelkedést jelentett Mátyás számára, mivel a jobbágytelkeken sokszor két, sőt három család is élt, így két-három szoros volt az emelkedés. Másrészt, az új adó nagyon szűk korlátok közé szorította a korábban mentesítésekkel rendelkezők létszámát. Így vált jelentős bevételi forrássá.

• Bevezette koronavámot (vectigal coronae) a korábbi harmincadvám helyett. Ez lehetővé tette a jól jövedelmező zálogban és bérben levő vámok visszavételét és a mentességek is csökkentek.

• Állandó értékű ezüstpénzt veretett. Mivel ezt nem kellett évenként beváltani, a fizetési kötelezettségek számonkérhetőbbek lettek. Ez azt is jelentette, hogy a kincstár elesett az évenkénti pénzváltási nyereségtől. Hosszú távon azonban tervezhetőbb gazdasági alapot teremtett.

• A törvény továbbá kimondta a koronabirtokok elidegeníthetetlenségét, valamint az elidegenítettek visszavételét.

• A rendkívüli hadiadót évenként kivetették. Ennek mértéke portánként egy forint volt.

Habár a korhoz képest ezek az adók nem voltak alacsonyak, az új rendeletek azt is megtiltották, hogy a földesurak más címeken egyéb adókat is kivessenek. Ez az adózók körében stabilitást hozott, ami valószínűleg hozzájárult a „Mátyás, az igazságos” név elterjedéséhez. A reformok hatására az ország első számú bevételi forrása az adók lettek.

Szóval, ha teljesíted a kötelességedet, akkor megvédhetők a jogaid – summázhatnám véleményemet. Tesze-fosza, tutyi-mutyi intézkedésekkel, demokratikus gombnyomogatásokkal, susmussal, én neked-te nekem-lobbizásokkal, ígérgetésekkel nem lehet előrejutni.

Ha egy sérülés súlyos, akkor nem szabad demokratikus szavazást hirdetni arról, hogy meg kell-e műteni, avagy nem a beteget, ha igen, akkor ki(k) tegye(ék) meg, és miképpen, hogy milyen szögben tartsa majd a sebész a szikét. Tudjuk, hogy műteni kell, hát tegye az, kinek ez a dolga, és ne remegjen a keze, ha vágni kell, ne remegjen a keze attól, hogy a portástól a házgondnokig, a presszóstól a taxisig mindenki meg akarja mondani, hogy mit is kell(ene) csinálnia.

Ááááááá! Jól belebonyolódtam mindenbe, hiszen annyi mindent akarnék egyszerre elmondani ezekről a dolgokról. Idekapok-odakapok, aztán senki nem fogja érteni, hogy mit is mondok.

Hozzák a koronát, legyen Zsolt a pécsi király, de legyen igazságos király! A főuraknak zablát, de erős kézben, a népnek fegyelmet és markáns védelmet. És tőlem lehet az országalma narancs is, a liliom szegfű is, de legyen végre már béke, nyugalom, rend, kiszámíthatóság, demokrácia is – egy jó király keze alatt!