Gondolatok a könyvelésen túl…

Pécsi könyvelőiroda blogja – erről-arról, meg ami nem fér a honlapjára

Pannon Borrégió TOP25 – 2011

Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter2011. május 12-én negyedik alkalommal rendezték meg a Pannon Borrégió legrangosabb borversenyét, a Pannon Borrégió TOP25-öt. 50 pincészet 151 borát nevezték a versenyre. A bírálóbizottság neves bel- és külföldi szakemberekből állt, továbbá minden dél-pannon borvidék 2-2 főt delegált a bírálóbizottságokba.

A Pannon Borrégiót a Pécsi Borvidék, a Villányi Borvidék, a Tolnai Borvidék és a Szekszárdi Borvidék alkotják.

A TOP25-be került borokat a nagyközönség (300 főben limitálták a jeggyel résztvevők számát) 2011. június 18-án, szombaton Pécsett, a Hotel Palatinus City Center Bartók és Nádor termeiben kóstolhatja meg, ahol több kísérőrendezvény is gazdagítja majd a programot.

A verseny rendezője: Pannon Borrégió Egyesület. Társrendezők: Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter, Pécsi Tudományegyetem. A verseny szervezője: Pécsi Borozó/VinOliva Kft.

Ahogy elnézzük a listát, igyekszünk helyet szerezni magunknak (Pannon Borrégió TOP25 – 2011 lista a folytatásban:

Egy kattintás ide a továbbolvasáshoz…


dr. Farkas Rita és Ángyán Balázs esküvője 2011.05.07. – az első képes beszámoló

dr. Farkas Rita - Ángyán Balázs esküvő 2011. május 07.

Az esküvő egy olyan társasági összejövetel, ahol sok családtag, barát és ismeretlen ismerős gyűlik össze, hogy osztozzanak két fiatal abbéli örömén, mely szerint ők életük további útját egymáshoz kötik.

Majd amikor a kisebb tömeg együtt van, akkor számos ismerős családhoz tartozó arcot fedezel fel, akikről később kiderül, hogy sem nem családtagok, sem nem ismerősök, de ez nem akadályoz meg abban, hogy együtt örüljetek a fiatalok boldogságának.

Ezúton is tudatjuk mindenkivel, hogy 2011. május 07-től Ángyánné dr. Farkas Rita és Ángyán Balázs hivatalosan házastársak!

Időközben néhány további képet Hajni és Endre a Picassa oldalaira feltöltött. Köszönjük szépen nekik is.

És még egy kis szöveges beszámoló sem ártana…

Egy kattintás ide a továbbolvasáshoz…


Ami egészen biztos, ha kutyatulajdonossá válunk…

Bori, a német juhász kölyökkutyaNagyjából olyan, mintha baba érkezne a házhoz; a felhőtlen nyugalomnak lőttek… :)

Eddig úgy voltam vele, hogy a kutya elől harap, hátul kakil, vezényszóra ül, fekszik, eszik, iszik, figyel. Nos, a kakilás az egyetlen, ami nagyjából stimmel.

Gyerekkoromban volt egy Rex névre hallgató, csodálatosan birkatürelmű német juhász kutyám, amely valóban úgy viselkedett, ahogyan leírtam az előbb; ő azonban nem kölyökkutyaként került össze velem, hanem kiképzett, de már leszerelt rendőrkutyaként. Volt még egy sárga pihéjű kiscsirkém, egy ugrándozó tapsifülesem, és az volt az ebéd utáni menetrend, hogy így, négyesben, elrejtőztünk a kutyaólban (anyám hatalmas rémületére) és a kutya féltően, óvóan átengedte bundáját a pihenésnek.

Valami hasonló toleranciát vártam így, több mint 50 év elmúltával, álmaim német juhász kutyájától, amely pár napja meg is érkezett, akit én választottam. :)

Első, amiről meggyőződhetünk: a kiskutya mindig elsőként érkezik arra a helyre, ahova a lábunkat tennénk a következő lépéskor. Aránylag hamar meg lehet tanulni úgy sétálni vele, hogy időnként mindkét lábunk a levegőben van. :) (Sportszerű nehezítés mindez akkor, amikor a kajával telt edényével a kezedben kell egyensúlyozni, és fokozott örömét kikerülnöd; állítom, hogy ilyenkor már többet is tudok lépni a levegőben – vagy akkorát zakózok, hogy a föld is beleremeg…

Egy kattintás ide a továbbolvasáshoz…


Föld órája itthon meg otthon

A Föld órájaA Föld órája – ugye tudjuk, hogy mi az? A 2007-ben egyetlen város kezdeményezésével szerveződő esemény mostanra világméretű mozgalommá nőtte ki magát.

A március utolsó szombatján tartott Föld Órája klímavédelmi akción 2010-ben több mint egymilliárd ember, valamennyi kontinensről együtt állt ki bolygónk megóvásáért.

A Föld a magyaroknak is fontos; március 26-án, szombaton, este 20:30-kor kapcsoljuk le a világítást egy órára, hogy így ünnepeljük bolygónkat – együtt a világgal! Emellett, a Föld Óráján túl, az év többi napján is tegyünk a környezetért!

Annyi mindenkit kiráz a hideg, amikor ilyen világméretű kampányról hall. Engem is. :) Nem a céllal van bajom, hanem azzal, hogy a kampányokat – lett légyen az bármilyen nemes célért – lejáratták. Annyi mindent, annyi mindenért  és olyan sokan mondták már: tedd ezt, tedd azt, és akkor olyan jó lesz… Igen, tudom, hogy jó lesz, hisz’ azért (is) csinálom. Magamért csinálom. Magunkért, a családért, a barátokért, a jó emberekért.

Az emberek – alapvetően – jók, ezért mindenkiért.

Alapjáraton nem szeretjük, ha megmondják, hogy mit és hogyan csináljunk. „Boldogok a lelki szegények,mert övék a mennyek országa.”, ” Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,/ne szisszenj minden kis szilánkhoz!”.

„És mi arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk, életünkön át, életünkön át.” – nem kérdeztek, hogy kivágják-e a fakát, nem kérdeztek, hogy kell-e hitelt felvenni az országnak, nem kérdeztek arról sem, hogy meg akarok-e születni, és nem vitás: senki nem fogja megkérdezni, hogy el akarok-e menni.

Mi csak tegyük továbbra is magunkért, gyermekeinkért, unokáinkért azt, amit eddig is tiszta szívből tettünk: ha tehetjük, akkor egy fa tövét locsoljuk oldalba, ne 5-10 liter ivóvízzel öblítsük az esti sörözés sürgető termékét. ha tehetjük, gyűjtsük össze a lehulló esőcseppeket, locsoljuk azzal a növényeket,hogy akkor is ihassanak, amikor nem peregnek az esőcseppek. Ha tehetjük – és már miért ne tehetnénk – ne dobáljuk el úton-útfélen a nylonzacskókat, amibe az „okos” kereskedők minden szart beletesznek. Ha tehetjük, akkor ne higgyük el, hogy azok a q tyúkok csak a több tízezer forintos ketrecben tudnak (műtápon nevelkedve) biotojás nyomatni.

Ha tehetjük, ne higgyük el, hogy a disznók nem szeretik az emberi ételt, és ha tehetjük, a moslékot nekik adjuk, ne hagyjuk drága pénzen, környezetromboló módon elégetni, megsemmisíteni őket.

Ha megtehetjük, ne hármasban cammogjunk kilométereken át, traffipaxoló rendőröktől rémüldözve. Kapcsoljunk ötösbe – kevesebb benzin fog elfogyni. :)

Ha körülnézünk egy kicsit felelősségteljesen magunk körül, a családunknál, a munkahelyünkön, a barátainknál, láthatjuk, hogy nálunk mindennap a Föld órája van. Mi mindig akarunk valamit csinálni a Földért, mi mindig teszünk valamit a Földért: most éppen le fogjuk kapcsolni március 26-án demonstrative egy órára a villanyt, gyertyapartit szervezünk, hogy nehogy a Föld kapcsolja le magát egy órára a mi hülyeségeink miatt…

 


Hurkás rizses hús

Hurkás rizses húsElkészítési idő: kb. 60 perc

Hozzávalók:

  • 1/2 karika házi, húsos hurka
  • 40 dkg sertés darálthús (lapocka)
  • 3 dl „A” rizs
  • 1 ek sertészsír
  • 1 fej vöröshagyma
  • 3 gerezd zúzott fokhagyma
  • 1 ek őrölt, csípős pirospaprika
  • 1 kk őrölt fehér- vagy színes bors
  • 1 kk egész római kömény
  • só, majoranna, fűszerek ízlés szerint

Egy kattintás ide a továbbolvasáshoz…


Sakál, nappal, Pécsett – meg még más…

sakálNem akartam hinni a szememnek tegnap délelőtt Pécsett, a Hajnóczy utcai piac környékén; láttam, hogy egy nagyon csapzott, szürkés állat sietősen oson a fal tövében.

Önkéntelenül is arra gondoltam, hogy ez egy róka, bár gyanús volt, hogy nem vörös a színe, de arra gondoltam, hogy nagyon sokat kóborolt, hogy bemerészkedett a városba, és tényleg „szakadtnak” nézett ki.

Nem csak én néztem ki bután a fejemből, hanem még ketten bámulták mellettem a jószágot, látszott arcukon az izgalom, ahogy tárgyalják, hogy miféle szerzet is lehet.

Bementem a boltba, ahol a szódát szoktam vásárolni – még halványan átfutott rajtam: – Mit keres vajon szerencsétlen, csapzott jószág az épületek között, micsoda éhség, félelem, ösztön hajtja?

Amikor dolgom végeztével kijöttem az üzletből, bepakoltam a csomagtartóba a szerzeményeimet, elégedetten rágyújtottam, a füstöt a szikrázóan sütő nap felé fújtam, nem is gondoltam semmire, csak arra, hogy milyen jó, hogy ebben a hidegben a nap ilyen szépen süt.

A szemem sarkából láttam, hogy a házak felől két férfi közeleg. Valamiféle terepszínű ruhában voltak, olyanban, amiben horgászni, vagy vadászni szoktak járni. Tiszta volt a ruha, tiszták voltak az emberek.

Beültem az autóba, éppen indítani akartam, amikor észleltem, hogy az előbb említett emberek közül az egyik felém irányítja lépteit, a másik a piac irányába halad tovább. Leengedtem az ablakot, mert látszott, hogy valamit mondai akar nekem az, aki a kocsi felé tartott:

- Ne haragudjon! Bocsánatot kérek! – hajolt közelebb. Megborzongtam, mint mindig, ha a hajléktalanok jellegzetes, szívbemarkolóan és egyben idegesítően alázatos mondatait hallom.

- Buszjegyre kellene 100 forint, kisegítene?

Nem szóltam, a zsebembe nyúltam, egy kétszázforintost nyújtottam át neki, és gyorsan indítottam, hogy ne halljam a hálálkodó, köszönő szavakat.

Egy kattintás ide a továbbolvasáshoz…