„A következő napokban folytatódik az átlagosnál hidegebb idő, bár kissé erősödik a nappali felmelegedés, éjszaka a szélvédett, derültebb helyeken már fagyni fog. Gyakran kell számítani csapadékra, bár nem nagy mennyiségűre. Hózáporok is előfordulnak, főleg a hegyekben.” – így szól a mai, hosszabb távra szóló időjárás-előrejelzés.

Két hete még pólóban, rövidnadrágban és strandpapucsban reggeliztünk a kardosfai hotel teraszán, egy hete még lerohadt az emberről a gatya a melegtől, ma meg már van egy jóképű megfázásom, és reggel nem sokat gondolkodom, hogy kell-e pullóvert húznom, vagy sem.

Örömmel simogatom a langyosodó radiátort, távolabb húzódom a hideget lehelő faltól. Egészen beszürkült az égbolt, fel kell kapcsolni a villanyokat nappal is. Kinn az üvöltő szél sepri az utcákat, lehullott színes leveleket csapdossa, viszi a hideg esőt, ami a bőr alá is bebújik. Nehezen melegszem át, a lábom meg egyenesen majd lefagy; beállok a zuhany alá, hogy jó forró vízzel átmelegítsem magamat, mielőtt a fotelbe huppanok, hogy a bekapcsolt televíziót hallgatva nyomjam tovább a notebook billentyűit.

Mit is akartam megcsinálni még ma? Ja, igen! A Blog Action Day 2009 felhívására szeretnék írni egy bejegyzést, elvégre már tavaly is csatlakoztam, és írtam is egy bejegyzést, tehát akkor idén ez már majdhogynem kötelességem.

A Blog Action Day 2009-es eseményére elsőként a WordPress Magyarország Fórumán olvastam emlékeztetőt, felhívást a keringőre.

A Blog Action Day egy olyan világméretű civil kezdeményezés, amelyik immáron harmadik évben, minden október 15-én, egy meghatározott témáról történő bejegyzés megírására kéri fel az internetes blogger-társadalmat.

Jelen pillanatig 11.279.391-en olvasták a felhívást, és 136 ország 7.203 blogja regisztrálta magát, hogy szívesen vesz részt a kezdeményezésben.

2007-ben a környezetvédelem, 2008-ban a szegénység volt a „szinkronblogolás” témája, míg az idei évben a klímaváltozásról szólnak a bloggerek írásai.

A bevezetőmben a hirtelen hidegre fordult időjárásról írtam (nem minden célzatosság nélkül), majd azzal folytattam, hogy a blog-bejegyzéssel csatlakozunk a Blog Action Day 2009 felhívásához, melynek témája a klímaváltozás.

Valljuk be őszintén: gondolunk akkor a klímaváltozásra, mikor örömködünk a meginduló távfűtésnek? Gondolunk arra, mikor megnyitjuk a forróvizes zuhanyt, hogy vízhiány van? Mi pedig a drága édesvízben fürdőzünk, húzzuk le a szmötyit a budiban? Gondolunk arra, hogy mennyi energiába kerül, míg cementet állítanak elő, kavicsot bányásznak, ivóvízet adnak hozzá, meg egy kis kémiai ezt-azt, és készen van az a panel, amely dobja ki magából a drágán termelt fűtési meleget, engedi be az októberi hideget?

Gondolunk arra, hogy az emberi tevékenység, a civilizáció okozza a klímaváltozást, mely akár olyan végzetes is lehet, hogy a civilizáció pusztulását is okozhatja?

A klímaváltozás a Föld klímájának, éghajlatának tartós és jelentős mértékű megváltozását jelenti, helyi vagy globális szinten.

A változás kiterjedhet az átlagos hőmérsékletre, az átlagos csapadékra vagy a széljárásra. Az éghajlatváltozás jelentheti az éghajlat változékonyságának módosulását is. Egy adott klímaváltozás végbemehet akár néhány évtized alatt is. Klímaváltozás történhet a Földön végbemenő természetes folyamatok (pl. a földrészek tektonikus mozgása) következményeként, a bolygót érő külső hatások (pl. változások a Nap sugárzásának erősségében) eredményeképpen, vagy akár emberi tevékenység folytán (pl. az üvegházgázok termelése ilyen emberi tevékenység)

A hétköznapi szóhasználatban a klímaváltozás kifejezés gyakran az éghajlat napjainkban végbemenő változásra utal.

Igen, tudunk a klímaváltozásról, talán túl sokat is. Nem! Ez így nem jó kifejezés; nem túl sokat tudunk, hanem túl keveset! Mondjuk meg őszintén, hogy mi, halandó emberek csak morzsákhoz jutunk azokból az információkból, amelyekkel az éghajlatkutatók rendelkeznek, és ezekből az információkból is – úgy tűnik – a média hajlamos azokat a részeket kiemelni, ami borzongást, félelmet idéz elő az emberekben.

De az újságírók is emberek! Ők is félnek, borzonganak, és keresik az átlagember számára érthető, megérthető, kézzel tapintható dolgokat, amit átadhatnak nekik, amit elmondhatnak a világnak.

És lassacskán mi is tudjuk, hogy mit kell ahhoz tennünk, hogy ici-pici léptekkel segítsük lassítani, megállítani, megváltoztatni azt a folyamatot, amelyet ük-ük-üknagyapáinktól kezdve, generációkon át, velünk bezárólag elkövettünk a tulajdon lakóhelyünk, a Föld ellen.

Hiszem azt, hogy az egész mindig sok-sok részből tevődik össze, sok-sok-sok kicsi részből. A sok-sok-sok kicsi rész mi vagyunk; mindenki külön-külön és együtt. Mi, az emberek, itt a Földön, a lakóhelyünkön, a házainkban, lakásainkban.

Ha nem folyóvízben mosogatunk, ha nem a kádban áztatjuk magunkat, hanem zuhanyzunk, ha nem égetjük feleslegesen az összes villanyt a lakásban, nem hagyjuk naphosszat a töltőt a konnektorban, ha nem hagyjuk tárva nyitva az ablakot, mikor megy a fűtés.

Ugye mennyi, piszlicsárénak tűnő, apró, napi dolog. és még mennyivel találkozunk, ha jobban magunk köré nézünk. Olyan apró dolgok, amelyeken CSAK MI TUDUNK VÁLTOZTATNI!

Érdemes megnézni, hogy mások mit írtak ezen a napon:

Balou, az agymenes.hu-ról: Blog action day 2009 – climate change

DjZoNe, a djzone blogol-ról: Klíma változás