Nemrégen olvastam az Ambassador Club Pécs honlapján kedves barátom, Makk Károly írását, aki Mészáros Andrásnak, az EKF Pécs 20010 főigazgatójának leváltása kapcsán gondolatszilánkjait tálalta elénk. Gondolatokat az emberekről, a kultúráról, az egészségügyről, a bennünket körbeölelő mikrovilágról.
Még barátom gondolatai, meglátásai, életérzései kavarogtak a fejemben, mikor beleütköztem az intrneten egy érdekes írásba, aminek az a lényege, hogy mennyit is érünk – forintban.
Az élet értéke nem mérhető. Mégis mérik. … az általánosan elfogadott nézet szerint az élet közgazdasági értéke annak a pénzösszegnek felel meg, amelyet a társadalom hajlandó arra fordítani, hogy egy ember életét várhatóan megmentse. Ha tízezer ember egy évben 500 dollárt hajlandó fizetni azért, hogy a kockázatközösség egy tagja olyan ellátást kapjon, amellyel tovább élhet, akkor az élet értéke ötmillió dollár…
A statisztikai emberi élet Magyarországon 2004-ben 350-400 millió forintnak felelt meg – derül ki Adorján Richárd: Az emberi élet értéke, Egy rendhagyó közgazdasági kérdés magyarországi vizsgálata című PhD-dolgozatából.
Csakhogy a statisztikai egyén nem egyenlő az emberrel. … a statisztikai ember nem létezik, nem létezett, s nem is fog létezni. Ebben az esetben a társadalom pontosan egy megmentett, de kilétében nem ismert életet értékel.
Az adott személy életét a gyakorlatban másként mérik, a peres ügyekben a bíróságok rákényszerülnek ennek meghatározására. A kártérítési ügyekben Magyarországon nincs egységes bírói gyakorlat. Amikor egy baleset vagy orvosi műhiba miatt pert indítanak, az emberi élet értéke a tárgyalótermekben általában milliókban mérhető. Az újszülöttek és az idős, beteg emberek élete olcsóbb, a még aktív, eltartásra szoruló hozzátartozókat maguk után hagyó, viszonylag fiatalon elhunytaké valamivel többet ér.
Nem is tudom? Mennyire furcsa – tulajdonképpen magunkat – közgazdasági fogalomnak tekinteni. Mértéket adni az élet értékének.
Egyik oldalról értem, megértem: valahol mindent mérni kell, összehasonlítani, elemezni. A számokkal dolgozni kell; tervezni, ütemezni, gyártani, ellátni, szolgáltatni, embert szolgálni.
Ugyanakkor, valahogy Karcsifater írásában foglaltak számomra az emberibb gondolatok…