Gyakran és sokat szambázok én is az Interneten, mint oly’ sokan manapság. Birkózom az információáradattal, igyekszem széjjelválasztani a búzát az ocsutól. 

Már régen túl vagyok azon, hogy a szex- és pornóoldalakon rácsodálkozzak olyanokra, amikről nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik (lehet, hogy még nagyon fiatal vagyok ? ).

A szakmához szükséges dolgokat keresem, magam is amolyan "író-féle" lettem; írok szakcikkeket, hozzászólok fórumokon, vitatkozom blogoldalakon, érdeklődöm hozzáértőktől…

A linkek pedig kézről-kézre adják az olvasókat, látogatókat.

A napokban átestem egy fiatal, frissen indult blogoldal szerzőjének írásán, ami annyira elgondolkodtatott, hogy ide is teszem, szó szerint:

Látom elég sokszor látogattátok meg idáig a blogomat, számszerint négyszázhatvannyolcszor (468). Nagyjából sejtem kik ezek az emberek, de bizonyára vannak számomra idegen látogatók is. Arra kérek mindenkit, hogy azért néha szóljatok hozzá. Nem muszály minden bejegyzéshez, csak jó volna tudni a véleményeteket. Jól esne pár visszajelzés, hogy amit és ahogyan írok jó-e így, tetszik-e. Ha tetszik valami, írd le a véleményed! Ha akarod legyél anonym, nem számít…

Forgattam magamban a gondolatot, majd tettem az íráshoz egy bejegyzést. És nem volt ezzel vége: a gondolat motoszkált továbbra is bennem; a mi oldalaink, a Könyvelőiroda Pécs, a Könyvelőiroda és Partnerei Közösségi oldal – amit most olvas – és az Ambassador Club Pécs oldalak látogatottsága az elmúlt alig több, mint egy évben meghaladta a 70ezer látogatást. Tehát nézik, olvassák a honlapokat, csak éppen a hozzászólások száma csekély.

Komment nélkül közzéteszem az előbb említett blogba írt hozzászólásomat:

Igen, én is azon nehányak közé tartozom a 468-ból, akik időnként rápislantanak honlapodra – amúgy hétköznapiasan, lóhalálában..

Én is hasonló gondolatokkal foglalkozom; írom, írom a magamét, látom a webstatisztikát, és kételkedem, hogy jó irányban haladok-e ? Olvasnak, megnéznek, jönnek-mennek a honlapokon, csak a hozzászólások nagyon gyérek.
- Miért is ? – kérdem sokszor magamtól.
- Rosszul írok ? Rossz a téma ? Nem működik az oldal ? Elég, ha éjjel-nappal simogatom, puszilgatom a blogjaimat ? – sorjáznak a kérdések

A blogolás – annyiszor, és annyiféle okos módon leírták már – privát műfaj; kicsit elmondom, kiírom magamból amin éppen az agyam forog, kiegészítem napi mimikáimat.
Sokakat érdekel, sokakat nem. Megnézik, elolvassák, gondolnak róla amit gondolnak, mennek tovább, és – talán – a gondolatom szikrája náluk is kis tüzet hoz, amit saját blogjukban tovább-kerekítenek.

És nézi a webstatisztikát, örül, hogy látogatják, és várja, hogy megosztott gondolataira valami további reagálás történjék.

 

Addig pedig azon gondolkodik: “Quo vadis, Bloger ?”, azaz: Hová tartasz, Blogíró  ?