2008. május elejével megindulni látszik a balatoni 2008-as évad.
A négynapos ünnep szikrázó napsütéssel köszöntötte az embereket, akik nem kis számban tobzódtak a Magyar Tenger körül. Nekem is volt alkalmam átutazóban egy kis időt – horgászás ürügyén – a nagy víz mellett eltölteni, ami annyira volt elég, hogy néhány benyomásomról számot adjak – ahogy mondani szokták; az első benyomásokról.
A Balaton kristálytiszta, gyönyörű, smaragdzöld színű, a vízállás rendbenlévő, mondhatnám bőséges. A stégnél, ahol úszni tanítottam a kukacot, a tavalyihoz képest kb. 30-40 cm-rel magasabb a vízszint, éppen normálisnak mondható.
A kereskedelem is éledezik. Sokan voltak, akik ráéreztek a remek időre, a rengeteg emberre, és bátran, szinte főszezoni nyitvatartási idővel kinyitottak. Az árukészleteken látszott azért, hogy ez a szezonkezdet, de aránylag normálisnak mondható a kínálat.
A balatoni lángos + sör: fogalom ! Legalábbis én két különböző alkalommal, két különböző helyen teszteltem a hírneves párost – nem találtam kivetnivalót bennük. Sem minőségben, sem mennyiségben nem akadt probléma. Nevezettek a küldetésüket hűen teljesítették.
A fagylaltos is bátran kinyitott, majdnem úgy soroltak előtte az emberek, mint egy nyári, rekkenő napo, és kínálatuk is meghaladta bármelyik pécsi fagylaltozóét – ízben, mennyiségben, választékban is. Három helyet is sikerült tesztelnem, természetesen nem a falánkság miatt, hanem azért, hogy a közösséget hűen tudjam tájékoztatni a fagylalt-fronti helyzetről…
Május eleje a déli parton – azt mondják – hagyományosan a tavaszi lomtalanítás ideje is. A házak előtt a legváltozatosabb megúnt, elnyűtt eszközök vannak felhalmozva. Vasgyűjtők – Suzuki után utánfutóval – pillanatok alatt begyűjtik a még értékesíthető fémhulladékot, a rozsdás mosógéptől a fürdőszoba polcig, a vaskerítés-darabtól a dróthuzalig mindent.
A helyi horgásztársak elmondása szerint a lomtalanításnak nagyon kellemetlen mellékhatása is támadt; a "gépesített vasgyűjtők" villámgyorsan mozognak le- és fel a települések utcáin, közben megfigyelik, hogy egyrészt hol vannak és hol nincsenek a házakban, másrészt azt, hogy milyen minőségű a lomtalanított anyag – és a hírek gyorsan tovaszállnak… megnövekszik a nyaralóbetörések száma, a besurranások száma, a "túl-lomtalanítások" száma (amikor olyat is elvisznek, amit nem arra szántak a tulajdonosok), a nyitva hagyott járművekből történő lopások száma. A rendőrség derekasan forgolódik, mondják a helyiek, de azért nem árt odafigyelni – mondják – nem csak a sajátra, hanem a szomszédokéra is.
A kereskedők, vendéglátósok, eladók többsége felkészült, udvarias; látszik, hogy tényleg komolyan veszik, hogy nekik ebből kell megélniük, nem a vevő "lerablásából". (Egy antpélda akadt csak, érdekes módon nem alkalmi, hanem állandó, helyi boltban, egy fonyódi vegyes kisáruházban: 12.34-kor érkeztem a 12.30-kor záró bolthoz, ahol a teljes személyzet a bejárati ajtó előtt állt, éppen ráfordították a kulcsot az ajtóra; unottan bámultak a pofámba, egyik sem kérdezte meg, mégis mit szeretnék ? Ők egy szövetkezeti áruház alkalmazottai, miért is lenne érdekük, hogy eggyel több vevőjük legyen, aki jólesően gondolna az üzletre, és mondaná tovább jó hírüket ?)
Az árszínvonal; nem éreztem, több helyen megfordulva sem, hogy a régi, lehúzós árak lennének. Szinte minden azonos áron kapható, mintha Pécsett vásárolná az ember, nemigen érdemes bármit cipelni azzal, hogy akkora nagy az árkülönbözet. Aztán menetközben (ha Pécsről a déli part felé megy az ember), akár a szigetvári Lidl-ben, akár a kaposvári Tesco-ban olcsón be lehet vásárolni bármit, és a keszthelyi Tesco sincs messze még Alsóbélateleptől sem, ha olyat szeretne valaki vásárolni, ami éppen a ház köré kelletik sürgetően. (Nekem pl. a keszthelyi Tesco mind méretében, mind választékában nagyobbnak tűnt a pécsinél – pedig még csak szezonkezdet van.)
Összességében nyugodt szívvel lehet ajánlani a Balatont a szabadságok idejére; kellemes, nyugodt, tiszta települések, normális, elfogadható árakkal (a szálláshelyek árai is elfogadhatóak, a szállások többsége tiszta, rendezett – kevés helyen kísért Zimmer Feri szelleme…).
Sajnos, a halak nem szaggatták az istrángot. Konkrétan: semennyire. Nagyon kevés horgásztárs mesélt idei fogási kalandjairól, a 99 % még a korábbi évek zsinorszaggató kalandjait adta elő. Valaki úgy fogalmazott: "Tessék csak nyugodtan beetetni, majd, ha hazamennek, a helyiek kifogják a halakat. Tudják, minket azért már mégis csak ismernek…"