Felkaptam a fejemet az előbb a pécsi Mediterrán Rádió hírére: ”

„Lapértesülések szerint elsősorban a pécsi önkormányzat és az EKF program vezetőit bírálja az a jelentés, amelyet Bajnai Gordon nyújtott be a kormánynak a projekt jelenlegi helyzetéről.

Az állítólag 10 évre titkosított dokumentumban a hírek szerint egyebek mellett az áll, hogy az öt kulcsprojekt többsége nincs megfelelően előkészítve, a határidők pedig nem tarthatók, vagy eleve 2010 közepét célozták meg.

Szerkesztőségünk úgy értesült, hogy a 17 oldalas jelentésben az önkormányzati és területfejlesztési miniszter kormánybiztos kinevezését is kilátásba helyezi a projekt élére. A hírre egyelőre sem Tasnádi Péter polgármester, sem Mészáros András EKF főigazgató nem kívánt reagálni, ígéretük szerint hétfőn közös sajtótájékoztatón fejtik ki álláspontjukat.”

 

Mindig rácsodálkozom arra, hogyan kerül egy titkosított jelentés tartalma a sajtóhoz. Talán úgy, hogy ez is egy cél, egyfajta korbácsoló eszköz ? Cirkuszt a népnek ?

Hmm.. Ehhez soha nem fogok felnőni…

 

Mi, pécsiek aztán tényleg tudjuk, hogy az EKF projekttel, bizony-bizony gondok vannak. Csak azt nem tudjuk, Budapest hogyan tudja a helyi kérdéseket ilyen magabiztosan rendezni ?

Az a budapesti vezető, aki nem tudja, hogy merre is van a Búza tér, vagy az Indóház tér, az hogyan talál mindig frankó, tutti-biztos megoldásokat ? Vagy így biztosabban lehet koordinálni az EU-s forrásokat ?

Na, míg kétágú vagyok, addig ezekre sem fogom megtudni az igazi válaszokat…

 

A siker az egyes szereplők – Pécs és a régió, Pécs és a kormányzat, valamint Pécs, Essen és Isztambul – együttműködésén, összefogásán múlik.

 

„Független és autonóm, „menedzser típusú” művészeti igazgató, a helyi kulturális szereplők érdemi bevonása – ez csak két titka egy EKF-programév levezénylésének Robert Palmer, a kérdés talán legjobb európai ismerője szerint. Nem baj, ha nem minden beruházás készül el. …

Palmer még két tanácsot szokott adni a kulturális fővárosoknak. Az egyik, hogy erős kommunikáció, a helyiek megmozgatása nélkül nem megy az EKF-év. A másik pedig az, hogy tanuljanak az eddigi fővárosok tapasztalataiból.”

(Robert Palmer Glasgow (1990) és Brüsszel (2000) kulturális fővárosi évének művészeti igazgatója volt, húsz korábbi EKF-városról készített jelentést az Európai Bizottság számára, jelenleg pedig a strasbourgi székhelyű Európa Tanács kulturális ügyekért felelős igazgatója)